A HIV infekció prevalenciája az Egyesült Államokban 1984 és 1992 között

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mail-benPDF
Cikk: 

A eddig közölt becslések a HIV fertõzések egy országon belüli elõfordulásáról vagy retrospektív számításon alapultak, vagy speciális népességcsoportokban végzett HIV-prevalencia vizsgálatok eredményeibõl extrapolálták a következtetéseket. A retrospektív számítás során azt vizsgálják statisztikai módszerekkel, hogy az idõben visszafelé haladva hány HIV fertõzésnek kellett az adott országban az egyes évek során elõfordulnia ahhoz, hogy egy adott évben adott számú AIDS eset kerülhessen felismerésre. Az ezzel a módszerrel kapott eredmények kezdetben nem voltak eléggé megbízhatók. Pl. 1986-ban az USA Közegészségügyi Szolgálata által közzétett becslés szerint 1-1,5 millió lakos volt az Egyesült Államokban HIV fertõzött. Az 1990-ben közzétett becslés már kisebb prevalenciát (800 000- 1,2 millió) jelzett és a retrospektív számítás szerint 1986-ban a HIV fertõzöttek száma csak 750 000 volt.
 
1990 óta több népességcsoportban végzett HIV-prevalencia meghatározásról is újabb adatok láttak napvilágot, és fejlõdtek a retrospektív számítás módszerei is. Ezeket az adatokat vették figyelembe szerzõk a jelen cikkben közölt elemzés során. Ez az elsõ olyan vizsgálat amely több forrásból, több korábbi becslésbõl vett adatokat is számításba vesz.
 
Módszerek
Háromféle forrásból nyert adatokat analizáltak a szerzõk, amelyeket még más vizsgálatokból vett adatokkal is korrigáltak:
 
a) Retrospektív számítás. E számításnál az 1994 decemberéig bejelentett AIDS eseteket vették alapul. Ha a bejelentésnél várható késést is figyelembe vették, akkor a számításuk 291 000 1994 végéig diagnosztizált AIDS eseten alapult, akik közül 1993 elõtt 200 000 beteg halt meg. A retrospektív számítás eredményét alapvetõen befolyásolja az, hogy hány év átlagos inkubációs (a fertõzõdéstõl az AIDS diagnózis felállításáig eltelt idõszak) idõt vettek figyelembe. Szerzõk e számításnál 2 modell szerint is dolgoztak, amelyek egybehangzó eredményeket adtak. A számításba azt is bekalkulálták, hogy a fiatalabb életkorban fertõzötteknél hosszabb az inkubációs idõ, mint azoknál, akik idõsebb korban kapták meg a HIV infekciót.
 
b) 1993-ban az USA 44 államában megvizsgáltak a HIV-fertõzöttségre vonatkozóan anonim módon minden szülõnõt. Az e vizsgálat során kapott eredmények alapján elõször az USA valamennyi 15-44 éves nõjében becsülték meg a HIV prevalenciát, természetesen korrigálva az eredményeket az AIDS-el asszociált opportunista fertõzésekben szenvedõ nõk arányszámával. Ezután a becslést kiterjesztették az USA valamennyi 13 éves vagy ennél idõsebb nõlakosára a 15-44 éves, ill. 12 évesnél idõsebb nõkben elõfordult AIDS esetek arányszáma alapján. Végül (szerzõk szerint is ez a számítás leggyengébb pontja) az 1994-ben a 12 évesnél idõsebb férfi és nõlakosok között elõfordult AIDS esetek arányát véve alapul, becslést készítettek a HIV prevalenciára vonatkozóan a férfiak között is.
 
c) 1988 és 1994 között az USA egyes statisztikailag reprezentatívnak számítható háztartásaiban felmérést végeztek, amely az Egyesült Államok állampolgárai általános egészségi állapotát és táplálkozási szokásait volt hivatva felmérni. Ennek keretében 11 203, 18-59 éves résztvevõ esetében HIV-ellenanyag vizsgálatot is végeztek. 59 esetben igazolták a HIV-fertõzöttséget. Ebbõl az arányból (ismét az AIDS eseteknek az egyes korcsoportokon belüli eloszlását alapul véve) becsülték a HIV prevalenciát az USA l3 éves és ennél idõsebb lakosaiban. A kiválasztott háztartásokban élõknek csak 64-72%-a vállalta a vizsgálatban való részvételt. Valószínû, hogy a HIV-prevalencia lényegesen alacsonyabb volt a résztvevõk, mint a részvételt magtagadók között. Ezt egy véletlenszerûen kiválasztott mintán végzett vizsgálat meg is erõsítette.
 
Eredmények
A retrospektív számítás módszerével, ill. a szülõnõknél nyert adatokból becsült prevalencia értékek jó megegyezést mutattak. Mindkét eljárással számítva, 1992-ben a HIV-prevalencia (azaz a HIV-fertõzött és még élõ személyek száma) 650 000 és 900 000 között volt, közülük 525 000 és 750 000, ill. 550 000 és 700 000 között volt a HIV fertõzött férfiak és mindkét számítási módszer szerint 120 000 és 160 000 között a HIV-fertõzött nõk száma. A harmadik, a háztartásokban végzett vizsgálaton alapuló felmérés ennél jobban szóró becsléseket szolgáltatott: a fertõzöttek összes számára vonatkozóan ezzel az eljárással 400 000 és 900 000 közötti értékeket, a férfiaknál 300 000 és 725 000 közötti, a nõknél pedig 60 000 és 250 000 közötti HIV prevalenciát kaptak. Ha azonban a módszer lehetséges hibáival korrigálták az eredményeket, akkor ezzel is az elsõ két számítási eljáráshoz hasonló eredményekhez jutottak.
 
A HIV prevalencia nemcsak a nemtõl, de az etnikumba tartozástól is erõsen függött. Az 1000 lakosra jutó HIV prevalencia a fehérek között 1,7-2,5 (férfiak: 3,3-4,9, nõk: 0,3-0,4), a feketék között 10,6-14,2 (férfiak: 16,8-22,5, nõk: 5,3-6,9), míg a latin-amerikai eredetûek között 5,6-8,2 (férfiak: 9,0-13,0, nõk: 2,2-3,3) volt. A vártnak megfelelõen a lakóhely is erõsen befolyásolta a HIV prevalenciát. A legmagasabb 1000 lakosra számított fertõzöttségi arányt Puerto Rico-ban (9,5-11,2), majd az Észak-keleti államokban (4,7-6,6) kaptak, míg a Közép-nyugati államokban ennél lényegesen alacsonyabb (1,4-1,8) volt a becsült prevalencia. A rizikócsoportok szerinti becsült HIV-prevalenciát a 13 éves vagy ennél idõsebb lakosok között mutatja a következõ táblázat.

ah1006031.jpg

http://www.aidsinfo.hu/sites/default/files/ah1006031.jpg
Mint látható, valamennyi rizikócsoportban növekedett a HIV-prevalencia 1986 és 1992 között, a homoszexuális férfiak között volt azonban a legkisebb ennek az emelkedésnek az aránya. A prevalencia az adatok szerint a leggyorsabban a heteroszexuális úton fertõzõttek között növekedett, ez a becslés azonban valószínûleg túlzott a rizikócsoportba tartozás nem ritka téves megállapítása miatt.
 
A prevalencia változásait a férfiak és a nõk között a cikk táblázata alapján készült ábra mutatja.