Zidovudine-rezisztens HIV-1 prevalenciája gyorsan progrediáló HIV betegségben

Nyomtatóbarát változatKüldés e-mail-benPDF
Cikk: 
Garcia-Lerma, G. és mtsai. - AIDS 11, 1292, 1996

Egyes új megfigyelések arra mutatnak, hogy az AIDS-es betegekkel való nemi érintkezés útján megfertõzõdött partnerekben a HIV-infekció gyorsan progrediál. Ennek vagy az az oka, hogy a fertõzés átvitel nagy mennyiségû vírussal történt, vagy az, hogy az átvitt vírus virulensebb. - Az is ismeretes, hogy az AZT rezisztens mutánsok kifejlõdése egy HIV-fertõzött betegben együtt jár a gyorsabb klinikai progresszióval. Az elmúlt évek során az < 500/m l CD4+ sejtszámú HIV-betegek jelentõs része AZT kezelést kapott. Mind ezeket figyelembe véve szerzõk azt feltételezték, hogy azoknak az új HIV-fertõzéseknek legalább is egy részéért, ahol a betegség gyorsan progrediál, az AZT-rezisztens mutánsokkal való fertõzõdés a felelõs. E feltételezés megerõsítése céljából végezték a spanyol szerzõk vizsgálataikat.
 
17 gyors progressziót mutató madridi HIV-fertõzöttben azt vizsgálták, hogy az általuk hordozott HIV-törzsekben jelen van-e két, az AZT-rezisztenciára jellemzõ (215 és 70 codon)reverz transzkriptáz (RT) mutáció. Gyors progresszoroknak azokat a betegeket tekintették, akik kevesebb, mint 3 évvel korábban fertõzõdtek a HIV-1-el, de CD4+ sejtszámuk mégis 250/m l alatt volt. E betegek egyike sem részesült a vizsgálat elvégzése elõtt antiretroviralis terápiában.
 
A 17-bõl 4 betegben mutattak ki AZT-rezisztenciára jellemzõ RT-mutációt, közülük kettõben a 215 és 70 codon mutáció is, kettõben pedig csak a 70 codon mutáció volt észlelhetõ. A négy közül három homoszexuális férfi volt, akik ismeretlen klinikai státuszú, ill. biztosan AZT-vel kezelt partnerekkel folytattak védekezés nélküli nemi érintkezést. A negyedik, nõbetegnek AIDS-es szexuális partnere volt, akit legalább két évig kezeltek AZT-vel. A nõbeteg CD4+ sejtszáma drámai gyorsasággal csökkent, és megfertõzõdése után 2 éven belül nála is AIDS fejlõdött ki.
 
Kontrollként ugyanezt a vizsgálatot elvégezték 13 olyan egyénnél is, akik 1988 elõtt fertõzõdtek, és akiknek CD4 sejtszáma 500/m l-nél magasabb volt, annak ellenére, hogy antiretroviralis kezelést eddig nem kaptak. Egyik betegnél sem volt sem a 215 sem a 70 codon RT mutáció kimutatható.
 
Szerzõk eredményei szerint az utóbbi idõben gyakoribbá vált az, hogy az antiretroviralis kezelésben részesülõ betegek AZT-rezisztens HIV-1 törzzsel fertõzik meg partnereiket. Ennek a veszélyét az is növeli, hogy a javuló profilaktikus és antiretroviralis kezelésnek köszönhetõen egyre több HIV-beteg marad tünetmentesen és jó egészségi állapotban. Ha ezek egy része továbbra is védekezés nélküli nemi életet folytat, arra lehet számítani, hogy az új HIV-infekciók egy jelentõs hányada AZT-rezisztens törzsekkel történik majd. E törzsek virulensebbek lehetnek, mint a nem-rezisztens törzsek és ezért a velük fertõzött egyénekben a betegség gyorsabban progrediál.
 
A jelen cikkben leírtak mellett más megfigyelések is megerõsítik, hogy az AZT rezisztens variánsok akkor is hosszú ideig fentmaradhatnak, amikor AZT-terápia nem is történik, tehát nem áll fenn a gyógyszer által elõidézett szelekciós nyomás. Szerzõk a cikkben leírtak miatt igen lényegesnek tartják annak a vizsgálatát, hogy az utóbbi évek során fertõzöttekben gyorsabban progrediál-e a HIV-fertõzés, mint ez az AZT-korszak elõtti idõszakban fertõzöttekben történt.